Tél végi veszélyek a karámban – csúszás és elesés

váratlan és alattomos következmények

Mindannyian örömmel nézzük a lovainkat a pihenőkarámban, mikor jókedvűen játszanak, ugrálnak, bakolnak vagy vágtáznak. Azt már sokkal kevesebb örömmel nézzük, mikor nem sikerül időben lelassulniuk és díjnyertes western lovakat meghazudtoló slide-dal állnak meg a karám szélénél vagy ne adj’ isten el is esnek a sárban.

A következő rövid összefoglalóban arról olvashatnak, hogy mik azok a csendes következmények, amelyek egy-egy olyan csúszást vagy esést követhetnek, amelyekről nem is gondolnánk, hogy hónapokkal később hatással lehetnek lovaink mindennapi életére.

Megtörténik a baj – elcsúszott vagy elesett a ló

Minden bizonnyal sokan megtapasztaltuk, milyen érzés az, amikor látjuk, hogy lovunk menthetetlenül el fog esni. Aggódva tekintjük, tapogatjuk végig őket, mikor felálltak, hogy nincsen-e nagy sérülés, azonnali duzzanat vagy bármi egyéb jel, ami arra utalna, hogy súlyos következménye lett az esésnek. Hasonló érzés, mikor azt látjuk, hogy csúszik-csúszik a ló és vajon elesik-e.

Az esetek nagy részében szerencsére nem történik azonnali és nagyon súlyos következmény, azon kívül, hogy egy-két apró horzsolást kenegetni kell hámosító krémmel és egy-két napig érezhető, hogy olyan, mintha izomláza lenne a lónak. Ez utóbbi amiatt van, hogy a csúszás és esés során bekövetkező hirtelen mozdulatok megrándítják a legkisebb izomcsoportokat is, ami kényelmetlenséget okoz a teljes testben. Egy hét vagy 10 nap múlva azonban már általában nem is emlékszünk arra, hogy mi történt, zajlik tovább a mindennapi munka.

A másik lehetőség, hogy nem látjuk, hogy elesett vagy elcsúszott mondjuk a pihenőkarámban a ló, csak az apró sérüléseket látjuk és a kötött mozgást érzékeljük.

Valahogyan nem az igazi ez a ló

Másfél, vagy akár három hónappal az eset után, már nem is gondol a tulajdonos arra, hogy az a régi esés vagy csúszás befolyásolhatja a ló mozgását.

Nagyon enyhe, de mégis érezhető aszimmetriák kezdenek látszódni az izomzaton, illetve a mozgásban is érezhetővé válik, hogy csökken a teljesítmény, a hátsó lábakat nem megfelelően használja az állat, illetve a háton is érezhetővé válnak érzékeny, esetleg fájdalmas területek.

Mi történhetett?

Mikor megtörténik a csúszás vagy az esés, akkor a ló testtartásért felelős izmait váratlanul nagy behatás éri. Amennyiben a ló nincsen az orra hegyétől a farokrépa végéig átdolgozva minden nap tudatosan, akkor ez a traumás behatás a kis izmok tartós kötöttségéhez vezethet.

Amíg a nagyobb mozgásokért felelős izmok kötöttsége többnyire kilazul az alap jármódokban történő átmozgatás során, addig a medence és a keresztcsonti terület tartásáért felelős, kisebb, kötött izomcsoportok lazítása sajnos egy átlagos átmozgatás során elmarad. Ennek a területnek a kötöttsége a mozgás aszimmetriáját eredményezi, hosszú távon pedig a csípő-keresztcsonti és medencei terület fájdalmasságához vezethet. Ezek az egyenetlenségek, az esetek nagy részében csak alacsony jármódban (leginkább lépésben) láthatók, mivel magasabb jármódban, a mozgásért felelős (lokomotoros) izmok mozgása el fogja fedni ezeket a nagyon finom eltéréseket. Annak ellenére, hogy valójában sántaság nem észlelhető, mégis érezhetővé válik a ló csökkent teljesítménye.

Egy közel 400 lovat vizsgáló tanulmányban az alábbi enyhe tüneteket érezték a lovasok a lovaikon:

  • Ugrólovak esetében: nehezebben fordult egyik kézen, nehezen teljesítette az összetett ugrásokat;
  • Díjlovak esetében: nem támaszkodott egyenletesen, nehézségei voltak a hosszan tartó ügető munkában, oldalmozgásokat nehezen végezte;
  • Ügetők esetében: kissé nehezebb fordulókat tapasztaltak, egyenetlen szárterheléssel és kissé ferde fejtartással.

Mit tehetünk, ha ezeket az enyhe, de érezhető tüneteket tapasztaljuk lovunkon?

A krónikus vagy visszatérő, nem könnyen diagnosztizálható, vagy a hagyományos állatorvosi ellátásra nem reagáló mozgásszervi tünetek azt jelezhetik, hogy manuálterápiás felmérésre és gondozásra lehet szüksége a lónak.

A fentebb említett, közel 400 lovat vizsgáló tanulmány eredményei alapján az oszteopátiás gondozás, átlagosan a csípő-keresztcsonti-, háti- és nyaki- problémákkal terhelt lovak 80%-ának oldotta kötöttségeit és fájdalmait.

Az oszteopátiás gondozás alkalmával a csípő-keresztcsonti és a belső medencei izomcsoportok kötöttségeinek oldása és a medence mozgatásáért felelős reflexek kiváltása a terület fájdalmasságának és érzékenységének csökkenését eredményezi. A gondozás során nemcsak a hátsó testfél manipulációja bír jelentőséggel, hanem a teljes testen végig húzódó pólyarendszerek lazítása is kulcsfontosságú.

A változáshoz idő kell!

Egyetlen manuálterápiás gondozás nem fog minden problémát és azonnal megoldani. A rég óta fennálló fájdalmak enyhüléséhez hosszabb időre és többszöri gondozásra lehet szükség, de a testtartásért felelős izomcsoportok kötöttségének oldása szinte azonnal csökkenti a kényelmetlen testérzetet, ami már a gondozás alatt is láthatóvá és érezhetővé válik az lovon.

Források

Vissza a tudástárhoz