Ezen a ponton találkozik két első látásra egészen távoli világ: a modern lézertechnológia és az akupunktúra.
Lézerakupunktúra során a meghatározott akupunktúrás pontot nem tűvel, hanem kis felületre irányított lézerfénnyel modulálják. A módszer egyik kézenfekvő előnye, hogy nincs szúrás, ami bizonyos állatoknál és bizonyos területeken kifejezetten nagy előny.
A lézerakupunktúra ugyanakkor nem azt jelenti, hogy „arra pontra világítunk, ahol fáj”. A pont kiválasztása diagnosztikai és terápiás szemléletet és háttértudást igényel.
Emellett a lézer esetében új paraméterek kerülnek a képletbe:
- milyen hullámhosszúságú fényt,
- milyen teljesítménnyel,
- mennyi ideig és
- milyen rezgésmintázattal használunk?
Az utóbbi kérdés pedig elvezet a frekvenciákhoz, de ígérem itt nem lesz fizikaóra, mint ebben a posztban 🙂
Lokális lézerkezelés vagy lézerakupunktúra?
A két módszert érdemes elválasztani.
- Lokális kezelésnél például egy sérült ín, fájdalmas izom vagy más meghatározott anatómiai terület kerül a kezelés középpontjába.
- Lézerakupunktúránál ezzel szemben akupunktúrás pontokat választunk ki a fényterápiára egy diagnosztikai rendszer alapján.
A kettő alkalmazási terület természetesen nem zárja ki egymást. Egy komplex rehabilitációs tervben megjelenik a manuálterápia, az akupunktúra, a lézerakupunktúra és esetenként a sérült terület helyi fényterápiája is.
Mikor, hol ne használjunk lézert?
A szem területén tilos az alkalmazás, védőszemüveg viselése szükséges a kezelés során.
A szakirodalom ellenjavallatként vagy kerülendő területként említi a retinát, a vérző területeket, az ismerten vagy feltételezetten daganatos területeket és a vemhes méh feletti kezelést. Bizonyos fényérzékenységet okozó gyógyszerek (pl.: doxiciklin, ketoprofen) és növények (pl.: orbáncfű, petrezselyem stb.) mellett szintén különös körültekintés szükséges.
Ökölszabály: ismeretlen eredetű duzzanat, fájdalom vagy sántaság esetén először diagnózist kell felállítani, utána alkalmazható a fényterápia.