A ló megfelelő testfelépítése és testtartása, elengedhetetlen alapját képezi az egészséges mozgásnak. A megfelelő testtartás megőrzésében kulcsszerepe van a testtartásért és a helyzetérzékelésért felelős izmoknak. A lovak tudatos edzésmunkájának részét kell, hogy képezze a testtartásért felelős izmok edzése is.
Mi van a mélyben?
A törzs biomechanikájának ismerete igen fontos, azért hogy megértsük, hogy hogyan működik az állat teste a különféle mozgások során.
Az 1. ábrán vázlatosan látható, hogy a törzsnek milyen csontos elemek, szalagok és izmok adják a szerkezetét és stabilitását. Napjainkban a testtartásért és helyzetérzékelésért felelős, aktív elemeket core izomzatként is emlegetik
1. ábra: a ló törzsének vázlata
Az izmok csoportosítása
Nagyon leegyszerűsítve, a testmozgásért felelős izmokat feloszthatjuk:
- testtartásért és helyzetérzékelésért felelős izmokra,
- illetve a nagy mozgásokért felelős izmokra.
Értelemszerűen a csoportok közt vannak átfedések, mivel bizonyos kisebb izmok (például a medence izmai) részt vehetnek / vesznek a nagyobb mozgásokban is.
A testtartásért felelős izmok aktivizálása
A mindennapi munkában a lovasok számos esetben nem veszik figyelembe azt, hogy a megfelelő edzésmunka során szükséges, hogy a testtartásért, a helyzetérzékelésért felelős izmok is megfelelő mennyiségű impulzust és munkát kapjanak.
Ezek a törzs közelében elhelyezkedő izmok nem feltétlenül a nagy mozgások során a legaktívabbak, mivel ilyenkor már a legtöbb esetben átveszik a szerepüket az edzés során sokkal nagyobb figyelmet kapó, a test nagyobb mozgatásáért felelős, felületesebben helyezkedő és tömegesebb izmok.
Hogyan tudom munkára bírni ezeket az izmokat, izomcsoportokat?
A lóápolás végeztével, vagy az edzésmunka elején azonban, ameddig még nem kapcsoltak be a nagy izmok, viszonylag könnyedén tudjuk aktivizálni ezeket az izmokat.
Ilyen gyakorlat például, hogy a patakaparás után, a mellső lábat megtartva, enyhén átlósan hintáztatjuk a lovat. Akkor jó a feladat, ha a diagonálisan helyezkedő felső farizomzat megfeszül kicsit. Mindkét oldalra 5-6x érdemes helyesen elvégezni ezt a gyakorlatot, hetente legalább öt napon. Természetesen, ha valamilyen ismert sérülése van az állatnak, akkor mindenképpen konzultálni kell a kezelő állatorvossal.
A helyzetérzékelésért felelős izmokat még úgy is munkára bírhatjuk, ha a munka elején, a már megfelelő mennyiséget sétált lóval különféle, kifejezetten eltérő talajon sétálunk. Ez kicsit olyan, mint a gyerekeknek a mezítlábas ösvény. 3-6 métert érdemes menni egy adott textúrájú talajon, majd utána egy másik, akár merőben különböző talajra térjünk át. Például: homok, apró kavics, aszfalt, víz, majd ismét aszfalt, kulé kő (akkora, ami nem mélyedhet bele a nyírbarázdába), mulcs, mélyebb homok. Akár ki is alakíthatjuk (megfelelő körültekintéssel) a saját „mezítlábas ösvényünket”, de egy tereplovaglás is kiváló alkalom arra, hogy felderítsük, hogy hol, milyen biztonságos, de változatos talajokon dolgozhatunk lovunkkal.
Források:
- Denoix J-M. és Pailloux J-P.: Physical Therapy and Massage for the Horse, 2001. Trafalgar Square Books, ISBN-13 978-1570762031.
- Kienapfel K. és mtsai.: The biomechanical construction of the horse’s body and activity patterns of three important muscles of the trunk in the walk, trot and canter. J. Anim. Physiol. Anim. Nutr. 2018. 102(2):e818-e827.
- Goff L.: Therapeutic Exercises for Equine Sacroiliac Joint Pain and Dysfunction. Vet. Clin. North Am. Equine Pract. 2022. 38(3): 569-584.
- Ábra a szerző saját vázlata.
